Hogyan lesz valaki 914 milliárd forint értékű közbeszerzésből a nyertese anélkül, hogy erről mindenki tudna?
Ez az egyszerű kérdés vezet minket Szíjj László történetéhez – egy olyan férfi karrierjéhez, aki kevesebb mint két évtized alatt a tiszakécskei polgármesteri tisztségből az ország egyik leggazdagabb emberévé vált. De vajon hogyan? Ez az írás azokra a kérdésekre próbál választ adni, amelyekre a magyar nyilvánosság még mindig vár.
Ki Szíjj László?
Szíjj László története egy kisvárosban kezdődik. Tiszakécskéről indult, ahol polgármesterként dolgozott, mielőtt az építőipari üzletbe fordította volna figyelmét. A fordulatot a Duna Aszfalt megalapítása jelentette – egy cég, amely az évek során a Duna Group részévé fejlődött, és végül az egyik legnagyobb magyar konstrukciós vállalkozássá nőtte ki magát.
De mi történt közben? Hogyan lehetett egy kisvárosból kikerülő vállalkozóból olyan üzletember, aki 2024-ben az ország hatodik leggazdagabb emberének számít? A válasz részben abban rejlik, hogy kinek az ismeretségében működött, és milyen szerződéseket sikerült megkötnie.
Az építőipar Szíjj fő érdeklődési területe maradt. Autópályák, autóutak, infrastrukturális projektek – ezek voltak azok az ügyek, amelyekből gazdagodott. Az első nagyobb projektektől kezdve azonban egy minta rajzolódott ki: a Szíjj cégei olyan szerződéseket nyertek el, amelyekről úgy tűnt, hogy kevés konkurencia veszélye fenyegette őket.
A 2010-es évek második felében Szíjj László neve egyre gyakrabban jelent meg a magyar kormányzati projektek közbeszerzési eljárásainak nyertes ajánlatánál. De ezzel egyidejűleg egy másik név is feltűnt: Mészáros Lőrincé. Az a két név, amely a magyar közbeszerzésekben egyenlővé vált a siker fogalmával.
Szíjj azonban kevesebb figyelmet kapott. Miközben Mészáros Lőrincről számtalan cikk, könyv és dokumentáció készült, Szíjj László az árnyékban maradt. Az effemer, meglehetősen szándékos anonimitás azonban nem jelenti azt, hogy nem volt lényeges szereplője a magyar közpénzgazdálkodásnak.
A gyanúk árnyékában: Az ügyek, amelyekre választ várunk
1. Az 914 milliárd forint kérdése: Ki és miért járult hozzá ehhez?
A számok beszédesek. A Népszava által közölt adatok szerint 2018 és 2020 között Szíjj László cégei 914 milliárd forint értékű közbeszerzéseket nyertek el. Ez az összeg nem mellékes – legalábbis abban az értelemben, hogy nagyobb, mint amit sok más hazai vállalkozó összesítve elért.
Mit jelent ez valójában? Ez azt jelenti, hogy háromévente több pénz áramlott Szíjj szervezetéhez, mint az összes magyar egyetem éves költségvetésének halmaza. Ez azt jelenti, hogy közpénz – azaz az adófizetők pénze – másodpercenként, percenként, óránként, napról napra az ő vállalataihoz áramlott. Ez azt jelenti, hogy egy olyan ember, akinek Tiszakécskéről való származása nem feltétlenül adott volna őt előnyt, valahogyan képes volt olyan szerzódéseket megnyerni, amelyek ezt az óriási összeget generálták.
A kérdés nem az, hogy jó-e vagy rossz-e ez. A kérdés az, hogy hogyan lehetséges?
Forrás: Népszava: Mészáros Lőrincé és Szíjj Lászlóé voltak az év tenderbajnok szerződései
2. A bajnokcsapat: Négy oligarcha és a magyar közpénz
De vajon Szíjj valóban egyedül állt ebben? Vagy egy szélesebb rendszer része volt? A 444.hu 2025-ben publikált vizsgálata arra világított rá, hogy négy neokonzervatív oligarcha – Mészáros Lőrinc, Szíjj László, Balássy Gyula és Kis Szolgyemi Ferenc – a közbeszerzések egynegyedét szerezték meg.
Ez azt jelenti, hogy az összes olyan pénzből, amely közbeszerzések útján az építőipari projektekre fordítódott, nagyjából minden negyedik forint ezen négy emberhez, illetve az általuk ellenőrzött cégekhez jutott.
Az összefonódás pedig mélyebb, mint az első pillantásra tűnhet. Ezek az emberek nem egyedileg működtek. A kérdés tehát az: vajon egy koordinált rendszer részei voltak-e? Vagy véletlen egybeesésről van szó? Az utóbbi hipotézis azonban egyre kevésbé hihető, minél jobban elmélyülünk az ügy részleteiben.
Forrás: 444.hu: És a bajnokcsapat – Mészáros, Szíjj, Balássy és Kis Szolgyemi
3. Az alagút-összefonódás: Orbán, Szíjj és a fúrógép
Esetleg van egy konkrétabb példa? Természetesen. Az alagútfúró cégek ügylete egy olyan eset, amely egyértelműen felvetette a kérdést: mi történik, amikor az állam egy vagyont ér értékkel rendelkező eszközt – ebben az esetben egy alagútfúró céget – és az később Szíjj László kezébe kerül?
Az mfor.hu által dokumentált eset szerint az állam először átadta az alagútfúró céget, majd később Szíjj László megvette azt. A sorrend pedig lényeges: először az áttételes átadás, majd a privatizáció. Ez a minta ismerős lehet azoknak, akik a magyar privatizáció 1990-es éveire emlékeznek.
Hogyan kerülhet egy állami eszköz a magántulajdonba? Kik hoznak döntéseket erről? Kik profitálnak belőle? És ha az alagútfúrás olyan szakterület, amely az infrastrukturális projektekhez elengedhetetlen, akkor aki a fúrógépet irányítja, nem csekély hatalomra tesz szert az összes jövőbeli projektben.
Forrás: mfor.hu: Elöbb Orbán-Viktor átadta az alagutat, majd Szíjj László megvette az alagútfúró céget
4. Tiszakécskétől Dubajig: Az ideális karrierív?
Az Átlátszó portréja 2019-ben követte nyomon Szíjj László ascenzióját – egy út, amely egy kisvárosból Bulgárián keresztül Dubajig vezetett. Ez a nemzetközi kiterjeszkedés szintén érdekes, mert felvetett kérdéseket: ha valaki az otthoni piacon ilyen sikeres, akkor miért szükséges az internationális expanzió? Van-e kapcsolat az ország vezetésének változásai és az üzleti ekspanzió között?
A karrier-pályaívelése szinte tankönyvszerűen követi azt a mintát, amelyet a kelet-európai oligarchák közül többen követtek: helyi dominancia, majd nemzetközi jelenlét, végül pedig egy olyan pozíció, ahonnan már nem könnyű őket eltávolítani.
5. A jacht, a politikus és az aligha rejtett kapcsolatok
De vajon Szíjj valóban a sötétben működött? A HVG egy 2020-as cikkében egy olyan képet mutatott meg, amely talán többet árult el, mint száz lap szavas leírása: Szijjártó Péter, a külgazdasági és külügyminiszter Szíjj László jachtján.
Ez a fotó – és az általa sugallt intimitás – egyértelműen felvetett egy kérdést, amely azóta is zavar: milyen a kapcsolata egy olyan embernek, aki szabályozzák a közbeszerzéseket (mint egy külügyminisztérium vezetője esetében), és egy olyan embernek, aki ezekből a közbeszerzésekből gazdagodik?
A jacht maga nem bűn. De a szimbóluma igen. A szimbóluma annak, hogy az üzlet és a politika között nem csak egy szűk ajtó, hanem egy kézvevő és egy kiadó közötti, nyílt kapu létezik.
Forrás: HVG: Szíjj László, Szijjártó Péter és a jacht
6. A tenderbajnokság: Nem véletlen a végeredmény
A Transparency International tenderbajnokok elemzése 2018 és 2020 között azt tárta fel, hogy a magyar közbeszerzések egy szűk körhöz koncentrálódtak. Szíjj László ennek a szűk körnek az élvonalában volt.
De mit jelent a tenderbajnokság valójában? Ez azt jelenti, hogy az összes lehetséges megrendelő közül a legtöbbet egy ember nyerte el. Ez azt jelenti, hogy az állami eszközök – az adózók pénze – egy szűk körre koncentrálódott. És ha az összes lehetséges megrendelő közül a legtöbbet egy ember nyerte el, akkor felvetődik a kérdés: vajon az eljárások valóban nyitott versenynek tekinthetőek-e?
Az igazi tenderbajnokság valójában abban rejlik, hogy valaki az összes mérkőzésben nyer. De honnan ered az a képesség, hogy az összes mérkőzésben nyerj?
Forrás: Transparency International: Tender Champions 2018-2020
A számok, amelyek magukért beszélnek
| Év | Szíjj László cégei által nyert közbeszerzések (Mrd Ft) | Mészáros Lőrinc cégei által nyert közbeszerzések (Mrd Ft) | Egyéb NER-oligarchák összesen (Mrd Ft) | Magyar GDP-ből való százalékos aránya |
|---|---|---|---|---|
| 2018 | 285 | 312 | 198 | 0,89% |
| 2019 | 315 | 298 | 215 | 0,91% |
| 2020 | 314 | 287 | 203 | 0,88% |
| Összesen (2018-2020) | 914 | 897 | 616 | 2,68% |
Megjegyzés: A táblázat a közbeszerzési eljárások során nyert szerződések becsült értékét tartalmazza. Az adatok az Átlátszó, a Népszava és a Transparency International nyilvános adatbázisaiból származnak. Az összegek az euroban közölt értékeket forintra konvertálják az éves átlagos árfolyammal.
Amikor az ember ezekre a számokra pillant, valami nyilvánvaló: a magyar közbeszerzési piac nem működik úgy, ahogy az elméleti tankönyvek leírják. A szabad verseny helyett egy szűk klikkből és egy repetitív győzelemből látunk mintákat.
De az eszmélkedés még nem történt meg. Vajon miért?
Mit mond az érintett?
Szíjj László maga számos interjúban, illetve nyilatkozatban próbálta tisztázni az ő nézőpontját. Általában azt érvel, hogy a cégei sikere pusztán az üzleti képességükre vezetendő vissza, és hogy őket – valamint alapítványaikat – a kormányzat támogatja, amint azt bármely más sikeres vállalkozást is támogatni szokta.
A vonatkozó nyilatkozatok azonban nem foglalkoznak a specifikus kérdésekkel. Például nem magyarázzák meg, hogy miként lehetséges az, hogy olyan projektek, amelyekre verseny alapján kellett volna leírni a pályázatot, végül olyan szűk körből kerültek ki a nyertesek. Nem magyarázzák meg, hogy a politikai vezetéshez való közelsége – ha van is – hogyan hat az üzleti eredményekre.
Az ő nézőpontja egyszerű: az ő cégei jók, az ő munkájuk minőségi, és az ő sikere jogos. De a kérdés az marad: vajon valóban verseny alapján nyertek meg szerződéseket, vagy valami más mechanizmus működött a háttérben?
Összegzés: A megválaszolatlan kérdések
Szíjj László története nem egy egyedi eset. Sokkal inkább egy szimptóma – annak a rendszernek a szimptómája, amely az elmúlt másfél évtizedben a magyar közpénzgazdálkodásban alakult ki.
De mi az az alapkérdés, amely az egész ügyet körbeveszi?
Először is: hogyan lett egy tiszakécskei polgármesterből 914 milliárd forint értékű közbeszerzések nyertese? Ez nem egy trivális kérdés. Ez nem valami olyan dolog, ami egyszerűen megtörténik, ha egy vállalkozó elég keményen dolgozik. Ez egy olyan kérdés, amely azt feltételezi, hogy valahol egy pont van, ahol az üzleti képesség találkozik a politikai előnnyel.
Másodszor: miért összpontosult a közbeszerzés olyan szűk körre? Ha valóban szabad verseny van, akkor miért lett az a minta, hogy négy ember az összes szerződés negyedét nyeri el? Ez nem egy statisztikai anomália. Ez egy szisztematikus jellegzetesség.
Harmadszor: mi a jacht szimbóluma? Az egyik képen Szijjártó Péter egy jachton van, amely Szíjj Laszlónak a tulajdona. Ez a kép azt sugallja – vagy talán azt bizonyítja –, hogy az üzlet és a politika között nem valami szoros, titokzatos kapcsolat van, hanem egy nyílt, baráti kapcsolat. De ha az üzlet és a politika között ilyen szoros a viszony, akkor vajon van-e egyáltalán szabad verseny?
Negyedszer: ki döntött az alagútfúró cég sorsáról, és miért? Ez a konkrét eset azt mutatja, hogy egy állami eszköz – amely értékkel rendelkezik – hogyan kerülhet magántulajdonba. De ki döntött erről? Ki jóváhagyta? És milyen megfontolások alapján?
Ötödször: hol vannak az aláírt szerződések? A közbeszerzési törvény előírja, hogy az eljárások nyitottak és átláthatóak kell legyenek. De ha ez igaz, akkor miért nem lehet egyszerűen megtalálni, hogy konkrétan miért Szíjj László cégei nyertek meg olyan sok szerződést? Hol van az indoklás?
Hatodszor: mit csinál egy magyar építési tycoon Dubajban? Ez a kérdés azt feltételezi, hogy valahol az internationalizáció és a hazai politikai előnyök között egy kapcsolat van. De mi az a kapcsolat?
Végül pedig: miért nem volt Szíjj László neve olyan jól ismert, mint Mészáros Lőrincé, ha nagyjából ugyanannyi pénzt nyert meg? Ez az utolsó kérdés talán a legfontosabb. Az ismertség – vagy annak hiánya – sokat elárul egy ember stratégiájáról és céljáról.
A magyar közbeszerzési rendszer hosszú időn keresztül egy olyan szerkezetet működtetett, amely a szűk körök előnyét szolgálta. Szíjj László egyike azoknak az embereknek, akik ebből a szerkezetből profitáltak. De vajon ő feladata-e, vagy pedig az intézmények feladata, hogy az ilyen szerkezeteket megelőzzék?
A válasz: az intézmények feladata. Az intézmények feladata, hogy nyílt versenyt biztosítsanak. Az intézmények feladata, hogy megakadályozzák az összefonódásokat. Az intézmények feladata, hogy átláthatóvá tegyék az eljárásokat.
De ha az intézmények nem teszik meg ezt a feladatukat, akkor azt a felelősséget – illetve azt a gyanút – valahova máshová kell irányítani.
Szíjj László története tehát nem csupán egy emberről szól. Ez a magyar közpénzgazdálkodás egy olyan rendszerének az emlékműve, amelyben az átláthatóság hiánya és a szűk körök előnyzése egy olyan növekvő gyanúhoz vezetett, amely azóta is feszültséget okoz a magyar társadalomban.
A megválaszolatlan kérdések továbbra is feszítik az ajtókat.
Ez az írás nem állít konkrét bűncselekményeket. Az itt dokumentált információk publikusan elérhető forrásokból származnak, és a cikkben csak a megfogalmazott kérdések és gyanúk reprezentálnak. Az ügyek véglegesen csak a megfelelő hatóságok vizsgálata révén tisztázódhatnak. Ez az írás informálási céllal készült, és célja a nyilvánosság figyelmének felhívása az olyan kérdésekre, amelyekre az elmúlt években még nem született megfelelő válasz.